Építkezés
A regmeciek a lakóházaikat kőből, a porta hosszában építették. Az utca felől volt az első ház, ebben a helyiségben nem sokat tartózkodtak, fűteni nem lehetett, ez a „tiszta szoba”. Ezt követte a pitvar, itt volt beépítve a kemence, a szabad kémény, amelyben a füstölést végezték. A család az ebből a telek hátúlja felé nyíló hátsó házban tartózkodott télen. Berendezése: ágyak, az ágy alól kihúzható kiságy, a poszcilka, asztal két karosládával, komót, stelázsi, a falon szentképek és tányérok. Padlója földes volt, amit hetente egyszer beereszgettek. Hátrább az udvar felől nyílt a kamara, amelyben a szemes terményeket tartották ferslógban, hombárban. A gerendán lógtak a húsok, szalonnák.
A gazdasági épületek: az istálló, mely berendezése: jászol, szénatartó, a sop a takarmány ideiglenes tárolására szolgált, benne állt a szekér: a leereszben pedig a gazdasági eszközöket tárolták. A lakóház végében állt a háromfiókos csűr, a szálas takarmány tárolóhelye, a szecskát is itt vágták.
Kukoricafonás
A szomszédok, rokonok, a fiúk és lányok legfőbb szórakozási helye késő ősszel a kukoricafosztó volt. A jó hangulat kialakítását segítették a különféle tréfálkozások, nótázások, vagy az, hogy üszkör csövekkel bekormozták egymás arcát. A háziak a segítőket főtt kukoricával kínálták.
Lekvárfőzés
Leszedték a szilvát, majd a kapcsítás (a mag kinyomása) következett. A lekvárt nagy réz üstben állandó kevergetés mellett főzték. A szomszédok egymás után rendszerint 6 véka szilvából főzték az egy évre való szilvalekvárt.
Szüret
A szüretre meghívták a rokonokat, szomszédokat. Akinek nem volt szőlője, szívesen ment segíteni a kóstolóért, s ráadásul egy demizson bort is kapott karácsonyra, húsvétra, búcsúra.
Fonó
Télen a fonó volt a fiatalok egyetlen nyilvános találkozási helye.
Népviselet
Idősebb asszonyok: sötét, a menyecskék ruhája világos. Ruházatuk darabjai: az ing, ingváll, az oplecska, a pendely, a podolok. Hat alsószoknyát viseltek, hétköznap színes, ünnepnap fehér, keményített fodrokkal. A felső szoknya prisszérozott, ez a pozbirani kabát, hétköznap karton, ünnepnap bársony, szövet, kiemelkedő ünnepeken- húsvétkor, búcsúkor, pünkösdkor- tibet szoknya. A blúz: ráncoska, fáldoska.
Az asszonyok sohasem mutatkoztak fedetlen fővel. Nem kerek kontyot hordtak, hanem hrebeny (fésű) volt a viselet. Ezt a hrebenyt hátraszorító kendővel, csepókával kötötték le. Erre került a fejkendő, amelyet háromszög alakúra hajtottak, a hajtásba cirokszálat raktak, hogy a fej körül szépen álljon, majd két gúzra kötötték meg a kendőt az ajkak alatt. A kendő lehetett selyem, (pisus), delin, szövet, télen bársony kendő, vagyis plüscsóka, tibetkendő és mollkendő (csipkés keményített). A menyecskék piros-fehér tibetkendőt hordtak.
A blúz fölött nagykendőt viseltek. Télen a nagykendőt, a baronkova husztkát borították magukra, vagy hétnyolcados kulikabátot, barankovi gerokot vettek föl. Tavasszal és ősszel harasztkendőt hordtak. Viseletüket kötény egészítette ki.
A férfiak hétköznap négyüstös nadrágot, pamutos vagy félpamutos inget hordtak. Ünnepnap kord vászonból készült fekete nadrágot, gyolcsinget, kalapot, télen kucsmát viseltek. A csizmához pedig pricsesnadrágot hordtak.
